Végre havazott! Imádjuk a hóesést, már nagyon vártuk. Puha hóval takarózott be a város, és így ez a morcos január vége egészen megszelídülni látszott. Nem is beszélve a szikrázó napsütésről, ami különösen feldobta a hangulatunkat.
Az elmúlt hét egyetlen bölcsimentes hétköznapján kiszabadultunk a nagy hóba, építettünk egy hóembert délelőtt és egy másikat délután. A két hóember készítés között a srácok durmoltak csekély három órát.
A hóembereket többnyire én alkottam a fiúk instrukciói alapján. Így került egy-egy hógombóc a fejekre, amik eredetileg a kalapok lettek volna, de utólag inkább jókora púpnak tűnnek. Miközben a hóemberek fokozatosan nőttek ki a hóból, azalatt Nono és Márk újból és újból rázendítettek a Hóembernek se keze, se lába dalra. Egyébként a tavalyi nagy és tartós havazást megörökítő videó aláfestő zenéjének pont ezt a dalocskát választottam. Amikor a hóemberek megépültek, a sárgarépa orrocskákat, babszemeket és az ágból készült kezeket gondosan elhelyezték a megfelelő pontokra némi segítséggel. Majd alaposan letisztították a hintáikat, felkapaszkodtak rájuk, és egymást túllicitálva énekelték a Télapó itt van-t. Télapó még mindig mélyen a lelkükben van, és nem hagyják, hogy feledésbe merüljön.
A hóemberek továbbra is ott vigyorognak a kertben, szemben a srácok ablakával, hogy ha nem is vagyunk kinn a hóban, akkor is láthassák iker kis haverjaikat.





Dani nalunk tovabbra sem tudja mi az az igazi tel, mert itt iden telen meg egyaltalan nem volt havazas, egy hopehelynyi sem, pedig az elmult ket evben volt 1-2 havas napunk nekunk is. Nekem mondjuk nem hianyzik, de kivancsi lennek Dani mit szolna hozza, mert most erett meg ra igazan, hogy erdekelje.
Nektek tovabbi jo hogolyozast es hoember epitest!