Ahogy fokozatosan eltűnt a hó és vele együtt a hóember pajtások, úgy Norman egyre többet emlegette a tavaszt. Ejojvad a pici hó, jön a tavasz és megyünk vijágot szedni szólt reggelente, amint a bölcsi felé tartottunk a ködös mínuszokban.
Nem tudom, hogy ez a gondolat miként jutott eszébe. Nem beszéltünk mostanában az évszakokról, a tavaszról legkevésbé, hiszen még a havas tél maradványait élveztük, és reménykedtünk az újabb hóesésben. Norman mindenesetre várta a tavaszt és meg is jött.
A kék ég, a szikrázó napsütés, a 10-15 fokok felettébb jól esnek. Norman állandóan virágokat keres, amit leszedhetne. Eszembe jutott, hogy a srácok nyáron a Margitszigeten nagyokat gézengúzoskodtak a szépséges virágágyások mellett. Többnyire kavicsokat dobáltak a virágok közé, mert úgy gondolták, hogy a virágoknak arra van éppen szükségük. Hát most ezt a videót nézzük naponta ki tudja hányszor Normi kedvéért és, hogy itt marasztaljuk a tavaszt.
Persze tudjuk, hogy ez a melengető idő nem végleges, lesz még tél. Idén azonban a medve szerencsére nem látta meg az árnyékát február 2-án, ahogy a hétvégi állatkerti Mackófesztiválon megtudtuk. Így nem számítunk fogcsikorgató hosszú hidegre.
l.o.v.e
