Norman és Márk két éves születésnapjuk körül gyarkolatilag csak az ikernyelvükön beszéltek, bár már kezdett felcsillanni a remény egy-két anyanyelven elejtett szófoszlány formájában, hogy valaha az anyanyelvükön is fognak beszélni.
Az anyanyelvük kezdetben szép fokozatosan, két és fél éves koruktól pedig rohamos tempóban vette át a helyet az ikernyelvüktől. Most már egyáltalán nem halljuk őket a titkos nyelvükön beszélni.
Az anyanyelvükön szép, kerek mondatokban beszélnek, változatosan, egyre gazdagodó szókinccsel. Márk érthetőbben beszél, mint Norman, ez annak tudható be, hogy Márk több mássalhangzót ejt ki tisztán, mint Nono. Gyarapszik az aranyköpéseik száma, és ezek gondosan feljegyzésre kerülnek. Rendszeresen találnak ki történeteket, amikben keveredik a valóság és fantázia koruknak megfelelően. Olykor mesét is szőnek, amik közül a legutóbbi így hangzik. A boszojkány jepült a sepjűjén, bekapta a nagy, hatalmas szájával Anyát, és elvitte a mesébe. Nono is ejment a mesébe, ojjóval felvágta a boszojkány hasát, és Anya öjült Nononak, hogy megmentette.
A többi gyerekhez képest sokkal hangosabban beszélnek. Ez gondolom az ikerlétükből fakad, mivel nem egyszer versengeni kell a szóért, mert ha megindulnak a gondolatok, akkor azt azonnal ki kell mondani, és hát ez ikreknél sokszor egy időben történik. Próbálkoznak egymást túllicitálni hangerővel, ami napi szinten eljut odáig, hogy elviselhetetlen hangzavar keveredik. Tanítjuk őket, hogy egyszerre csak egy beszél, és mindenkit meghallgatunk egymás után. Azt gondolom, hogy az eredményt illetően nem haladunk túl rosszul ezen az úton.
Továbbra is muzikálisak. Bolondulnak a gyerekdalokért, szívják magukba, ragad rájuk, legyen az magyar vagy angol nyelvű. Bárhol dalra fakadnak, nem zavarja őket semmi és senki, ha énekelhetnékjük támad. Kérésre is bármikor előadják a repertoárjuk egy-egy kedvelt darabját.
Sokszor azért az éneklés terén is elszabadul a pokol, mint a beszédnél. Vagy egyre hangosabban és hangosabban énekelnek, úgy hogy zeng tőlük a ház, vagy elindul egy vita, hogy melyik dalt énekeljék, és ha nem tudnak megegyezni, akkor ki-ki a saját nótáját fújja egyre nagyobb hangerővel, majd előbb-utóbb kezüket a fülükre teszik, szaladnak a szoba egyik illetve másik sarkába, és panaszkodnak, hogy nem hallják a saját szólamukat. Utóbbi szituációban időnként Márk győzedelmeskedik, mert az ő énekhangja kissé dörmögősebb, míg Nono magasabb hangon énekel.
Vannak aztán fellépéseik itthon. Ez azt jelenti, hogy a székeiket egy sorba rendezik, kialakítva egy nézőteret, közlik, hogy tessék leülni illetve a játékállatokat egy székre rendezik, zenét kérnek, majd gitárt, furulyát, dobot ragadnak és hajlongnak játék hangszereikkel, ahogy a nagyoktól látták, táncolnak illetve mikrofonjaikba dudorásznak. Az előadás végén meghajolnak, majd várják a tapsot és az ujjongást.
Minden hónapban igyekszünk elcsípni egy gyerekkoncertet. Februárban kettőre is sikerült eljutnunk kisbarátaikkal, a télbúcsúztató Alma koncertre és egy gyerkőcöknek szóló Mozart-napra. A két program között fodrásznál jártunk, így egy hosszú- és egy rövidhajú Normi-Márki váltakozik az alábbi rövid bejátszásban.
-
Nagyon edesek a videon! Es micsoda helyszin, ahol ennyi jopofa gyerekek szamara szorakoztato dolog van. Hol van ez? for future ref ;)
-
|2011-03-10 17:11 KrisztiGlobetrotter - A Művészetek Palotájában és a Millenárison. Gyerekprogramok szempontjából a hétvége fel van osztva a két intézmény között. Minden szombaton a Millenárison, minden vasárnap a MŰPA-ban van családi program, és persze mindig valamilyen aktuális téma, ami meghatározza a foglalkozásokat, az előadásokat.
l.o.v.e
