Rajzolnak, rajzolunk, hol mértékkel, hol mániákusan. A rajzasztalkájukon mindig kint vannak a ceruzák, a zsírkréták és a papírok, mert Márknál és Normannál teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor jön rájuk a rajzolhatnék.Volt egy időszak, amikor lopva kezdtek a falakra firkálni. Tudtuk, hogy el fog jönni ez a korszak, így a nyomok felfedezésekor nem részesültek megrovásban, hanem kijelöltünk egy falat a szobájukban, amit tele lehetett rajzolni. Élvezettel graffitiztek, szaporodtak a hatalmas színes körök. Sokszor jobb és bal kézzel egyszerre rajzolták a köröket nagy lendülettel teljes testbedobással. Mindig szerettem nézi ezt a fergeteges mutatványukat.
Azután rendszeresen vásároltam a vaskos mogyorószínű csomagoló papírokat, amiket vagy a földre terítettünk, vagy a rajzasztalukra kerültek, mint terítők. A csomagolópapír ötlete nem tőlem származott. A srácok ovipedagógusai javasolták, mert hogy a finom rajzmozdulatok kialakulásához a nagymozgásos firkáláson vezet keresztül az út. Így a tiszta falfelület csökkenésével párhuzamosan a csomagolópapírok teltek meg a méretes firkákkal, s a kirobbanó energiák, amiből a fiúknak bőven van elég, leveződtek ily módon is. Most is használjuk a csomagolópapírokat, elsősorban egymás körberajzolására és kiszínezésére illetve a velük és velünk történtek lerajzolására.
Ahogy a fiúk rajztudása fejlődött, és fokozatosan képesek voltak egyre kisebb felületre rajzolni a papírlapok határait tiszteletben tartva, az A5-ös és A4-es rajztömbök is előkerültek. A legújabb műveiket az összefirkált falra ragasztjuk. Időnként azonban még mostanság is megkívánják a falfirkázást, akkor a falon lévő rajzaik közötti résekbe rajzolgatnak mütyürségeket.
Rajzolás közben folyamatosan mondják, hogy mit rajzolnak, így mindig ráírom a rajz szélére, hogy ki alkotta, mikor és mit. A rajzaikat amikor csak lehet, lefényképezem, így tároljuk magunknak és az utókornak, a legszebb darabokat természetesen eredetiben őrizzük.
Norman csaknem tökéletesen fogja a ceruzát, Márk ahogy éppen jól esik neki, leginkább a markában szorítja a rajzeszközt. Egyelőre mindkét kézzel rajzolnak, de többnyire a jobb kezüket használják.
Ha rajzolunk, akkor Norman a kitartóbb, végig ott van, újabb- és újabb ötletekkel áll elő, hogy mit rajzoljunk. Márk viszont időnként elmegy, mást csinál, aztán visszajön és visszakapcsolódik a közös rajzolásba.
Normannak született meg az első legfelismerhetőbb figurális rajza, egy cicát rajzolt, aminek a testrészeit is felsorolta, hogy melyik hová kerül. Készült egy sínpár is sárga villamossal. És a bölény, amit így kommentált, előszöj megjajzojom a köjvonalat, majd kiszinezem. Norman számára nem egyszer a formák képeznek akadályt a rajzolásban. Próbálja leutánozni, amit rajzolunk, és ha nem sikerül, feladja. Például Ádám szülinapjára szeretett volna egy bohócot rajzolni, mert a bojoc ajanyos és mindid mosolyodna Apája. De végül nem készült el, mert Normi azt mondta, nem tud olyat rajzolni, mint Anya.
Márknak nincsenek ilyen küzdelmei, csakis a saját kifejezési formáját követi, belőle elemi erővel robbannak ki a rajzok, melynek egyedül a papír határai szabnak határt, vagy az sem. A színeket is élvezettel, bátran alkalmazza.
Következzen egy-egy rajz a formabontó Márktól és a formakereső Normantól. Tükör a kisfiainkról.
nagyon kicsik a képek lehetnének nagy...
én véletlenül tévedtam ide romulus és...
milyen más neve van még a zöldséfara...