Az analízis minden esetben saját belsőnk felé fordulással kezdődik, lényeges eleme a méhvel való eggyé válás, így a kapcsolatfelvétel babáinkkal saját méhünkben történik. A saját méhembe jutás számomra már az első órán megtörtént. Egy hosszú, spirálszerű alagúton úsztam, repültem át, melynek végén egy gömbszerű formába, a méhembe kerültem, mely fokozatosan tágult és körülvett.
Odabenn jóleső csend, nyugalom és melegség honolt. A melegség nemcsak mentálisan, hanem fizikai valójában is megjelent. Ezen azt értem, hogy az egész testem átforrósodott, éreztem azt a hőfokot, amiben magzataink élnek hónapokon át. Később hullámok jelentek meg, magzatvizem lágyan, simogatóan hullámzott, kellemesen ringatóztam benne. Babáim mindig fehér fény formában érkeztek meg, egyre világosabb lett méhemben, majd a fény ketté vált és fokozatosan térbeli formát öltött. A babák fokozatosan rajzolódtak ki, vidáman úszkáltak, játszottak egymással. Ezzel párhuzamosan a pocakomban igen élénk magzatmozgás indult be. Az analízisek során egyre közelebb kerültünk egymáshoz lelkileg és testileg. Hol a kezecskéikkel hívogattak játszani, hol a fejecskéikkel az arcomhoz bújtak, hol a nyakam két oldalán csimpaszkodtak, és fürödtünk egymás szeretetében
A születésükre, a szülésre való felkészítés során átélt legszebb élményünk a következő volt. Ismételten a méhemben voltunk mindhárman. Egyszer csak a méhem megnyílt és erős fény tódult befelé. Mi hárman a méhem szélébe kapaszkodva csodáltuk a beáramló fényt. Úgy éreztem, hogy a babáimat elvarázsolja ez a fantasztikus, számukra még ismeretlen külvilágból jövő nagy fényesség. Ezt követően minden színessé vált, vagyis a kinti világ a szivárvány minden színében pompázott. (A méhemben zajló történéseket mindig fekete-fehér színben láttam.) Egy hatalmas tó jelent meg telis-tele piros, kék és fehér lótuszokkal. Lenyűgöző volt. Később fokozatosan visszahúzódtunk a méhembe, és elbúcsúztunk egymástól. Megnyugtató volt megtapasztalni, hogy babáim nem féltek a rájuk váró világtól, sőt kíváncsivá tette őket, úgy tűnt elindultak a megszületéshez vezető úton. Megjegyzem, a lótusz a keleti kultúrában szent növény, a lélek, a születés, az újjászületés szimbóluma. A víz mélyén, az iszapban gyökerezik, a sötétségből törekszik, növekszik felfelé, átküzdve magát a homályon, hogy végül a víz felszínére jusson, ahol csodálatos virágjával élvezi az életet adó fényt...
nagyon kicsik a képek lehetnének nagy...
én véletlenül tévedtam ide romulus és...
milyen más neve van még a zöldséfara...