
Nézem a különböző hírforrásokon megjelent fényképeket, videókat a Japán földrengés és cunami következményeiről. Azután ráklikkelek a fotómappánkra, hogy megkeressem a 6 évvel ezelőtt Thaiföldön készült fényképeinket, melyek az akkori cunamit követően 2 hónappal készültek.
Nem katasztrófa turistaként mentünk, nem hősködni akartunk, más okból indultunk útnak, majd elmentünk egyszerűen segíteni, mert bőven szükség volt rá. Két hónappal a thai katasztrófa után érkeztünk, s a fővárosban még mindig kint voltak az eltűntek fényképeinek végeláthatatlan tömege. A cunami sújtotta területeken a természet határtalan romboló hatásának iszonyatos nyomaival még sok helyen szembesülhettünk. Porig rombolt házak, gyökerestől kitépett pálmafák, partra sodort, darabokra tört hajók, lesújtó és döbbenetes volt, pedig ez töredéke volt annak, ami a cunami másnapján lehetett. A túlélők, kiknek történetei mélyen bennünk élnek, tették a dolgukat nyugalommal, derüvel, túl a katarzison...
Majd becsukom a képnézegetőnket, visszatérek ismét Japánhoz, és rátalálok erre a fényképre, melyen egy anya 5 nappal a földrengést követően ismét magához ölelheti 1 éves ikreit.

-
|2011-03-23 10:39 KrisztiGlobetrotter - Rendkívül érzékenyen érint engem minden, ami a világ bármelyik részén embert, embereket súlyt, legyen az természeti katasztrófa, társadalmi igazságtalanság, jogok tiprása..., nem is folytatom. Próbálom állandóan követni ezeket, és időnként írok róluk, amennyire időm engedi. Ha Nono és Márk egy kicsit nagyobbak lesznek, akkor pedig szeretnék 'kézzel foghatóbban' is segíteni ismét.
-
Igen, ezt szerettem volna meg a korabbi kommentemben kerdezni, hogy ilyen esetben pl ti miben tudtok resztvallalni, segiteni? Thaifoldon hogyan segitettek?
-
|2011-03-24 14:35 KrisztiGlobetrotter - Még nem látom tisztán, hogy a jövőben ez, hogy fog megvalósulni. Gondolom a UNICEF-hez, Red Crosshoz vagy valamelyik Charity szervezethez fogunk csatlakozni, ez utóbbinak különösen nagy tradíciója van UK-ben, hiszen onnan indult. Most tájékozódom, információkat gyűjtök, mert a család-barátok és az orvosi hivatásom jelenleg kitöltik az életem. Aztán majd kint, helyben dől el, hogy ezen a téren miben és hogyan tudunk segíteni, valószínűleg ott a szakmai berkekben is találok majd ilyen jellegű lehetőséget.




(Irtam rola en is posztot meg a het elejen, de visszatettem draft-ba, vhogy annyira fajdalmasan erintett engem is, hogy meg erre is keptelen voltam most)