Tápszeren és vízen

Tápszer ivás Londonban Terhességem során rengeteget tervezgettem, hogy kisfiainkat miként fogom szoptatni, lehetőleg egyszerre, és közel egy éven át. Sokat olvastam utána, és több ikres kismama tanácsát is kikértem. Nagyon vártam, hogy eljöjjenek ezek a meghitt pillanatok. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy ez nem teljesen úgy sikerült, ahogy szerettem volna.

A császármetszés után kialakult vérzéses szövődmény miatt még aznap újra megoperáltak, és néhány napot az intenzív osztályon töltöttem. Emiatt a fiúk már újszülöttkorukban megismerkedtek a tápszerrel. Az első két hónapban az anyatejes táplálást mindig ki kellett egészíteni tápszerrel. Harmadik hónaptól pedig már csak ezt kapták. Természetesen hálás vagyok, hogy ma már korszerű tápszerek vannak, és a srácok gyönyörűen fejlődnek ezek segítségével.

A fiúkat fél éves koruktól kezdtem hozzátáplálni, de még sokáig a tápszer képezte az evés-ivás alapját. Hiába próbáltam vizet vagy teát kínálni nekik, a fejemből aktuálisan kipattant, kedves vagy éppen buggyant trükkökkel, mindig visszautasították azokat. Még a legnagyobb kánikulában is a számunkra oly rémisztően lisztízű tápszert döntötték magukba mohón és élvezettel. Ezen eleinte meghökkentünk.
Egy éves koruktól reggel és este kapnak ebből a kedvenc nedüből, mert a gyermek doktor nénink ajánlására 2 éves korukig nem kapnak tejet, bár szerencsére eddig semmiféle ételallergiájuk még nem volt. Természetesen egyéb tejtermékeket napi szinten fogyasztanak tehén-, juhtúrót, joghurtot és sajtot.

Víz ügyben nemrég tört meg a jég. Éppen jókor, mert már azon tanakodtam, hogy kicselezem a fiúkat, és fokozatosan addig hígítom a napközbeni tápszer adagjukat, amíg egyszer csak víz nem lesz belőle. Nem került sor azonban erre az észbontó ötletemre.
Egy hónappal ezelőtt Ádám ugyanis az esti fürdetésnél bohóckodás gyanánt vizet csorgatott jó magasról közéjük és a kobakjukra, és ők elkezdték kóstolgatni, szürcsölni. Teljesen elképedtünk, hiszen már 3 hónapos koruktól locsoltuk a vizet a fejükre, különösen a babauszin való merülési gyakorlatok előtt, de 16 hónapos korukig kellett várni, hogy a víz az ízlelőbimbóiknak is jól essen. Másnap pohárból kaptak vizet, és lám itták hatalmas kortyokban, mindenféle gyakorlás nélkül ment nekik a pohárból ivás is.
Hozzáteszem teát továbbra sem kívánnak, szinkronban rázzák a fejüket a tea szó hallatán. Most már tudom eljön majd a csipkebogyóból, kamillából és társaikból készült főzetek ideje. Mindenestre jelenleg folyadékot illetően tápszeren és vízen élnek.