A mézeskalács mellett a gyümölcs- és püspökkenyér az a karácsonyi süti, amivel szintén sokáig nem kerültem barátságba. A nagymamáim által ránk hagyományozott finomságoktól a különböző vendégségekben kóstolt fajtákig egyik sem hódította meg az ízlelőbimbóimat.
Gusztusosak voltak pedig, ráadásul telve minden földi jóval, aszalt gyümölcsökkel, dióval, mogyoróval. Valahogy azonban mindig száraznak, fullasztónak éreztem őket.
Múlt évben egy délután anyukámmal pihegtünk nagy puha fotelokban, mindkettőnk karjában egy-egy izgő-mozgó, hol ülni, hol állni, hol a fejünk tetejére mászni kívánkozó, gagyogó csecsemővel. Próbáltunk testben és lélekben erőt gyűjteni a karácsonyi sütemény áradat megsütéshez.
Akkor láttuk meg az alábbi bejátszásban készült gyümölcskenyér elkészítését, melytől aztán teljesen felvillanyozódtam. Hurrá, végre egy szaftosnak tűnő változat, ráadásul csokis! Nekem csokiimádónak mennyeinek tűnt.
Összetevői sorrendben, mazsola, aszalt szilva, csoki likőr, vaj, fűszerszám, barna cukor, méz, reszelt narancshéj, narancslé, kakaó, tojássárgája, liszt, sütőpor. Könnyen és gyorsan összekeverhető, összefőzhető. Aztán már csak a sütő dolgozik. És ha kész, a tetejét díszíthetjük csokigolyókkal, de ahogy a fotókon is látható dióval, mandulával, aszalt vagy kandírozott gyümölcsökkel is lehet dekorálni. Ínycsiklandozó és gyönyörű.
nagyon kicsik a képek lehetnének nagy...
én véletlenül tévedtam ide romulus és...
milyen más neve van még a zöldséfara...