Apuka gyerekkora óta zenél, kisebb-nagyobb megszakításokkal a dobtól a ceglédi kannáig - szinte mindenen. A ház tele van hangszerekkel, és szinte szünet nélkül szól valami nem-kommersz, igényes fülbe való nyalánkság. Ez már így maradt, fő szenvedély és szórakozás a zenehallgatás és zenélés.
Anyukára is ráragadt ez a szenvedély, és a porontyok is már evilági létük közvetlen kezdetétől fogva masszív hangerdőben élnek. Erősen valljuk, hogy ez is közrejátszik abban, mennyire kiegyensúlyozott, szociális és vidám babák, na meg az, hogy nem szennyezi a tudatukat sem TV, sem kereskedelmi rádió, sem tömeg-gagyi-pop. Apuka már remegve várja azt a pillanatot, amikor a fiúk először, koordinálva és tudatosan ütnek rá a saját kis gyerekkongájukra vagy tekerik meg az analógszintije cutoff potméterét - mint apuka anyukáét - hadd visítsanak a hangszerek... na, ezt majd 16 év múlva folytatom.
Apuka a magyar gyermekdaloktól és mondókáktól a falat kaparja és ha otthon van, akkor ezek cenzúrázva is vannak. Sőt a szokásos jazz, francia sanzon és latin zenei blokkok közé mindig becsempész egy kis erősebb dinamikát valamilyen kemény electro zene formájában. Lassan itt az idő, hogy például a gótikus metállal is megismerkedjenek a fiúk, mint ahogy az alábbi klipben szereplő lurkók is tolják kőkeményen. Már csak még egy adag ikerpárt kell öszehozni (mondjuk egy kupac lányt, hogy legyen háttértánc és vokál) és kész a tuti kis zenekar. Nálunk ez az idilli családmodell...
nagyon kicsik a képek lehetnének nagy...
én véletlenül tévedtam ide romulus és...
milyen más neve van még a zöldséfara...