Mikor eljön az ősz, valahogy ekkor szeretem igazán hallgatni a francia sanzonokat. Talán, azért mert sok közülük olyan érzelmesen és mélyre hatóan fogalmazza meg a szomorúságot, az elmúlást, a búcsúzást, az elengedést, mindazt, amit a természet is sugall ilyen tájt. De talán azért is ekkor telik meg a lelkem a sanzonokkal, mert amikor először jártam Párizsban, éppen ez az évszak köszöntött be. A kora ősz finoman szűrődő napfénye, a kissé sárguló lombok, a csípős kissé ködös reggelek mai napig a párizsi emlékeket idézik.
Edith Piaf, Mireille Mathieu, Juliette Gréco, Charles Aznavour, Gilbert Bécaud, Maurice Chevalier, Yves Montand a legnagyobbak. A gyönyörű Mireille Mathieu volt az első közülük, akinek hangját megismerhettem. Ő volt anyai nagymamám kedvenc sanzon énekesnője.
Mireille egy rendkívül szegényes körülmények között élő családban látott napvilágot. Az évek során 13 testvére született, köztük egy fiú ikerpár is, Régis és Guy (a fényképen a 2. és a 3. kisfiú). Az édesapa kőfaragó volt, és maga is énekes szeretett volna lenni, mivel szép tenor énekhanggal áldotta meg a természet. Mireille valószínűleg tőle örökölte tehetségét és az énekesi pálya iránti vágyakozását. Példaképe Edith Piaf volt.
A varászlatos Edith Piaf is szegénységből indult, de őt nem vette körül igazi család. Kávéházi énekes édesanyja szinte az utcán szülte meg, majd alkoholista, nyomorban élő anyjára bízta a kislány felnevelését. Két év után az édesapa menekítette el Edithet és saját anyjához vitte, aki bordélyházat tartott fenn. Bár a bordélyban az ott dolgozó hölgyek tenyerükön hordták a kis Edithet, az apa visszatérve a háborúból, magával vitte kislányát. Mutatványosként járta Párizs utcáit, kígyóember mutatványát követően a kis Edith szedte össze a pénzt illetve dallal szórakoztatta az arrajárókat...
A 2007-es Piaf című életrajzi film teljességgel mutatja be a franciák nemzeti ikonjává vált törékeny énekesnő fantasztikus ragyogással és nyers drámákkal teli életét. Egy nagy erejű, zsigerekig hatoló film, két szálon futó dramaturgiai szerkezettel, sötét tónusokkal, kézi kamerás közelképekkel, kristálytisztává csiszolt eredeti dalokkal és nem utolsó sorban a zseniális Marion Cotillard főszereplésével. Érzelmileg teljesen felkavar, elsöpör, és a záróképben elhangzó Non, je ne regrette rien dallal újraépít mindent.
.png "=)")
A füge finomság ügyben írtam emailt, újból elküldöm.
l.o.v.e
Lekvár???? Puszi, Piroska