Minden vallásnak vannak szent helyei, ahova hívők milliói zarándokolnak el évezredek óta. Indiában a zarándokhelyek száma több ezerre tehető, de ezek között van néhány, ahova minden hindu életében legalább egyszer el akar jutni.
Az egyik ilyen a Gharwal-Himalája, ahol a Gangesz ered. A Gangesz India legszakrálisabb folyója. Az ősi iratok szerint valaha mennyei folyam volt, de egyszer lezúdult a földre, hogy attól kezdve az emberi bűnök megtisztítását szolgálja. A zarándoklás, mely külső és belső utazás a vándor számára, évszázadokon át gyalogszerrel történt.
Ma a zarándokok jelentős része, ahogy mi is tettük, busszal érkezik a Gangesz forrásvidékére. A helyi buszok szinte mindig zsúfolásig telve vannak. Számítani kell arra, hogy ha a sor szélén ül valaki, akkor előbb-utóbb az ölében landol egy kisebb vagy nagyobb csomag, akár egy egész krumplis zsák vagy éppen egy hatalmas bogárszemű gyermek, mely a legnagyobb természetességgel kerül oda átmeneti megőrzésre. A kellemetlen szagoktól általában megmenekít a sofőr apró oltárrá átalakított fülkéjéből kanyargó vékony, de annál inkább mindent betöltő füstölőjének illata.
A nem sok jót sejtető, jobban mondva lerobbant buszkülső csak látszat. A buszok hihetetlen tempóval vágtatnak felfelé az életveszélyes szerpentineken. Állandó tülkölnek, hogy a kanyarokban alig egy sávra szűkülő úton az ellenkező irányból lefelé rohanó négykerekűket figyelmeztessék érkezésükről. Ha pedig vízmosás vagy kőomlás tette tönkre a hegyi utakat, akkor bizony meg kell állni, amíg el nem készül az éppen járhatatlan útszakasz.
A Gangesz eredése felé tartó utunk első szakasza Delhitől Rishikeshig tartott. Körülbelül fél napon át zötykölődtünk, és szívtuk magunkba a poros buszablakon át is fenségesnek tűnő tájat. Rishikesh a Himalája kapujában terül el. A Beatles tette ismertté ezt a városkát a világ felénk eső részében, mikor a 60-as években idejöttek, hogy Maharishi Mahestől tanulják a jógát. Azóta nemcsak a zarándokok, hanem a nyugati spirituális útkeresők egyik központjává vált.
Rishikesből tovább utazva a 3000 méter magasan fekvő Gangotriba érkeztünk. Templomát a Gangesznek, pontosabban Ganga istennőnek emelték. Egy sziklán áll, melyen állítólag Síva isten ült, mikor a Gangesz az égből a földre ereszkedett, és Síva a hajával fogta fel a folyamot, hogy ne rengesse meg a világot.
Gangotrinál a Gangesz még meglehetősen széles folyó, és hatalmas magasságból zúdul alá. Robajának hangja az egész környéken hallható, így, aki az éjszaka csendjéhez szokott, az nehezen tud álomba szenderülni. Vannak azonban, akik nem hajtják le fejüket a sötétség beköszöntekor. Időtlen idők óta jógik végzik gyakorlataikat a Himalája közeli és távoli barlangjaiban.
Gangotriból a zarándokút már egy keskeny hegyi úton folytatódik, a zarándokok gyalogosan vagy szamárháton folytatják útjukat. Mintegy 17 kilométeren át igyekeznek a 3800 méter tengerszint feletti magasságba, ahol a Gaumukh jégbarlangban egy gleccserből ered a Gangesz. Körben a Bhagirathi, a Shivling, a Sudarshan és a Sri Kailas hófödte 6000-6500 méteres csúcsai.
Itt, az út végén, ahol a szent folyó kezdetét veszi, csak rituális mosdásra van lehetőség. De van a Gangesznek olyan pontja, ahol a megtisztuláshoz valódi fürdőzésre van lehetőség, erről azonban egy következő bejegyzésben essék szó.
-
Nagyon erdekes volt a bejegyzes es izgalmas lehetett ez a szellemi es fizikai utazasotok! Mikor jartatok arra? Nagyon jok a kepek is, szivesen neznek meg hasonloakat toletek!
-
|2010-05-10 14:00 KrisztiGlobertrotter - Éppen 10 éve volt ez az indiai utazás. Leírni is furcsa, hogy milyen régen volt, mert mindig nagyon bennem él, és olyan közelinek élem meg. :)
Akkor még nem digitális géppel készültek a fotók, így fokozatosan digitalizáljuk és "csinosítjuk" őket. Időnként jelentkezem ilyen bejegyzésekkel és fényképekkel. Nagy öröm számomra, hogy tetszenek. :)
l.o.v.e
