Asilah volt az első város, amit bebarangoltunk Marokkóban. Az ország észak-nyugati részén helyezkedik el, az Atlanti-óceán partján, végeláthatatlan sziklás partszakasszal. A várost a főníciaiak alapították, majd a Római-birodalom fennhatósága alá került. Később arab dinasztiák és portugál hódítók váltogatták egymást.
Mindig is a mediterráneum való kereskedelmi kapcsolatok egyik központjának számított. Átmenetileg tengeri kalózok is bázisuknak tekintették.
Ennek az andalúz stílusú kisvárosnak gyönyörű az óvárosa. Szűk utcácskák labirintusszerűen tekeregnek. A falak szikrázóan fehérek, a házak kapui kék illetve zöld árnyalatúak. Az emberek barátságosak, vendégszeretők.
Minden év augusztusában a csendes, régi tradíciók mentén élő városka egy hatalmas galériává változik. Művészeti fesztivált rendeznek. Képzőművészek adnak itt találkozót egymásnak, de nemcsak a zárt kiállító termekben. Az óvárosban falfestményeket készítenek, és az addig hófehér falak színes képekkel gazdagodnak. Mi nem ebben az időszakban jártunk ott, ezért a falfestményekről készült utolsó két kép nem a sajátunk, az egyik készítője ismeretlen, a másik Michael Levy.
nagyon kicsik a képek lehetnének nagy...
én véletlenül tévedtam ide romulus és...
milyen más neve van még a zöldséfara...